Ez az album egy kamasz lánynak készült, aki fényképezőgépet kért a születésnapjára és azóta boldogan kattingat össze-vissza. Vele találkozott össze ez a scrapbook-album, ami tulajdonképpen egy fotókihívás. �
30 feladat van benne, azt „kell” lefotózni, ami meg van adva, ráadásul figyelnie kell arra is, hogy álló vagy fekvő formátumú képnek van hely az adott oldalon. Az album végén van hely jegyzeteknek is, mert a fotózás úgy teljes, ha a képekhez mindig hozzá van fűzve néhány szóban, hogy hol, mikor és kiről/miről készültek.
Mondanom se kell, hogy az album nagy siker, azóta sokkal célorientáltabban fényképez, nemcsak úgy össze-vissza és elkezdték érdekelni a fényképezőgép beállításai is. Ráadásul a fotókihívás albumba készült képek mellett sok egyéb képet is előhívattak és albumba tettek. Számomra ez az igazi siker � Mert elkötelezett híve vagyok annak, hogy „szeretempillanatainkat”: 
- vegyük észre,
- örökítsük meg,
- foglaljuk képkeretbe vagy rendezzük albumba, hogy mindig jókedvünk legyen tőle, ha rápillantunk.